Szervusztok drága idetévedt lelkek! Még mindig azért vagyok itt, hogy titeket zaklassalak. :) Siettem vele, de még suli van. Ígérem, hogy a nyáron majd megpróbálom hetente hozni a részeket. Fogjatok nyugodtan szavamon! Íme a rész!
 |
| A könyv, csak egy kicsit kopottabban... |
'Most vagy soha. mondtam magamnak és lelöktem a könyvet, ami a ránézésre puha párnák közé esett.'
Naomi végigkövette szemével a könyvet odafutott hozzá, hogy megnézze, ki az írója, mi a címe, de legfőképpen azt, hogy hogyan jutott le a benti erkélyről a párnákra. Kuncogva álltam mellette amikor szájtátva vette észre, hogy ez bizony a Robinson Crusoe. Az ikrek felé akartam fordulni, de ők már anyjuk után mentek.
Pár perccel később bejöttek, szóltak a nővérüknek, majd felkeltették bátyjukat. Végül együtt indultak el a konyha és egyben ebédlőbe. Ez a harmadik legnagyobb helység ami a házhoz tartozik.
Az első az udvar a medencével, a kiülővel, a növényes kerttel és a virágos kerttel. A kerítésen kívül van egy nagy erdő. Ott lakik igazából Uhu.
A második a nappali a vetítővászonnal, a számítógépekkel (három lenne, de egy elromlott, szóval csak kettő van számításba véve), a puha szőnyeggel, az óriási ágy-kanapéval, és a többi kicsivel, meg persze a sok-sok könyvvel a polcokon.
Naomi a könyvet magához szorította és belépett a hatalmas, narancssárga-barna falú ebédlőbe, ahonnan egy óriási kapu nyílik a konyhára, ami sárga és barna színekben pompázik. Az ebédlőbe lépve balra óriási ablakok láthatók, jobbra pedig egy nagy üvegajtó. Középen egy hosszú, gesztenyebarna faasztal van, körülötte ugyanilyen színű székek. A székek támlája és lába, valamint az asztal lábai is faragottak voltak. Amikor nem volt itt senki, akkor sokat ábrándoztam arról, hogy milyen lehet rajta zokniban csúszkálni. Biztos jó. Mindegy.
Belépésemkor az ikrek fogócskáztak, Naomi a szobrokat nézte, a bátyja a falat támasztotta, nehogy eldőljön, Katherine az egyik tükörben igazgatta a haját, a szülők az asztalnál ülve beszélgettek. Elvoltak
Aztán, mikor Katherine észrevette Naomi kezében a könyvet, elejtette a kezében lévő rúzst. Na, szép, most tiszta rúzs a padló...
-Azt honnan szerezted?-kérdezte. Még nem félt. Még.
-Leesett az emeletről.-érkezett rá a válasz, mire az ingatlanügynöknő megremegett.
-Csak úgy leesett?-kérdezte, de a hangja már remegett, mivel ekkor elsuhantam mellette.
Naomi vadul bólogatni kezdett. A annyira még nem idős nő meg elfehéredett, az anya már rohant a konyhába vízért.
A báty hangját most hallottam először. Kicsit érdes, mégis lágy.
-Csak úgy leeső könyvek? Király! Meg kell mutatnod!-kiáltott fel, majd finomnak kicsit sem nevezhetően elkezdte tolni hugát a nappaliba.
Én pedig követtem őket. Izgalmasnak hallatszik.
-Szóval, én megkérdeztem anyát, hogy szerinte itt van-e Daniel Defoe-tól a Robinson Crueso. Anya azt mondta, hogy majd megnézzük. Ez a könyv ott volt fent egy polcon. Amikor leesett róla, anya kiszaladt megnézni, hogy mi volt ez a puffanás. Mert ő nem látta, hogy a könyv volt az. Aztán a könyv leesett arról a kis erkélyről oda, a párnák közé.-mondandója közben végig mutogatta a helyeket.
-Ok, szóval keresnem kell egy könyvet, és az leesik?-kérdezte a bátyja.
-Igen Christofer, legalább is azt hiszem...-gondolkodott Naomi, miközben megtudtam még egy nevet. Jupí!
-Ok, akkor mondj egy könyvet, amit kereshetnék!-parancsolt hugára Christofer.
Én eközben előttük álltam és néztem őket.
-Ok, uh, legyen Daniel Defoe-tól a Roxana.-mondta ki, mire én már a polc előtt lebegtem.
Na, a kis hölgy Defoe rajongó. Gondoltam, miközben óvatosan lelöktem a kötetet.
-Azta...-tátotta a száját Christofer.
Mosolyogva eltoltam a szintén bőrkötéses, kicsit kopottacska könyvet a lyukig, majd óvatosan lelöktem a párnák közé.
A puffanás után Naomi odarohant a párnákhoz, és felkapta ezt a kötetet is.
Eközben Christofer megrázta a fejét, majd testvére után rohant.
-Ez az?-kérdezte köhögve, mivel drága huga az arcába fújta róla a port.
-Az.-válaszolta mosolyogva a lány, miután leült a por.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése