 |
| A lépcső |
'-Az.-válaszolta mosolyogva a lány, miután leült a por.'
Naomi továbbra is mosolyogva indult ki a konyhába, Christofer csodálkozva követte hugát, én jó szellemként pedig átlebegtem felettük.
A konyhában a kicsik nyafogtak anyjuknak, hogy ők márpedig ki akarnak menni a kertbe, a másik két felnőtt pedig beszélgetett. Naomi azonnal leült olvasni a Robinson Crueso-t, Christofer pedig bele-bele nézett a Roxana-ba.
Az én drága, nem létező szívem megesett a két könyörgő gyereken, úgyhogy az ajtóhoz suhantam, átmentem rajta, majd, mintha a szél fújta volna be, belöktem az ajtót.
A két kisgyerek egyszerre pattant fel anyjuk elől és rohant ki a most már tárva-nyitva álló ajtón az udvarra.
Én utánuk suhantam, de engem Naomi, majd Christofer, végül a három felnőtt követett.
A kicsik rögtön a medencét vették célba, és mivel tavasz vége van, és már meleg, ezért a felsőjüket és a nadrágjukat/szoknyájukat levéve már csobbantak is a medence sekélyebb részébe.
Naomi-nak a virágos kert tetszett meg, Christofer levette cipőjét és lábát belelógatta a vízbe, nem messze a kicsiktől, így a felnőttek nyugodtan célba vehették a kiülőt/grillezőt.
Én a kicsikhez akartam csatlakozni, így odasétáltam, ám a kisfiú egy kicsit beljebb akart úszni, ezért odaugrottam mellé és vissza vittem testvére mellé, persze észrevétlenül.
Végül a felnőttekhez csatlakoztam, és megtudtam az egész család nevét.
Az apuka Daniel, a felesége Joanna, az ikrek pedig Dominik és Dorothy.
Szép nevek, sok a D... c:
-Öhm, nekem mennem kell, tessék a kulcsok, még ma este hozzák vissza a központba.-jujj, ez izgin hangzik... Központ... Oda egyszer el kell mennem!
-Rendben, ha valami változás lenne, felhívjuk magát. Addig is legalább szétnézünk.-mosolygott a
lángvörös-hajú nőre Joanna. Egyáltalán hogy tud ránézni? Nem tudok, de megvakulok a haja színétől. Ez is értelmes mondat volt. Ügyes vagy Rosalie. Nagyon ügyes. Az önbecsülés mindenkinek kell. Még a szellemeknek is.
Úúú, most jutott el a nem létező agyamig, hogy a vöröske eltűnik a láthatárról. Jupí!
Elköszönés után (az egész család rá tudott mosolyogni az ördögre) a gyerekek megszárítkoztak a napon, Naomi felügyeletével.
Christofer a cipőfelvétel után a nappaliba ment, hogy pihenjen, ám szerető huga utána küldte a már megszáradt gyerekeket.
Daniel a konyhában és az ebédlőben nézett szét, felesége pedig a nappaliban nézte a könyveket.
Végül Naomi-hoz csatlakoztam, aki rövid szóváltás után az emeletre indult.
A jobb oldali lépcsőt választotta a feljutáshoz, majd jobbra indult.
benézett az óriási női fürdőszobába, ahol a lila és a fehér színek dominálnak, néha azonban beköszönnek a rózsaszín és a szürke színek is. Valahogy így nézhetett ki.
Miután kicsodálkozta magát, tovább ment, és eljutott a férfi fürdőbe is. Ez letisztultabb volt zöld,
szürke és fehér színekkel. Így nézett ki, a másik oldalon pedig két zöld ajtó volt látható. Az egyik természetesen a fürdőkádhoz, míg a másik a WC-hez vezetett. Innen gyorsan távozott, én pedig kuncogva követtem.
Ezután benyitott még három vendégszobába, az erkélyre vezető ajtót is kinyitotta, illetve megtalálta a tetőtérre vezető ajtó mögött rejtőző lépcsőt is. Ez felvisz a tetőtérre, ahol egyenlőre csak por van, és egy létra-szerű lépcső. Az visz ki a tetőre. Amin csak egy üres placc helyett van jakuzzi, hintaágy és üres hely is van. Az előző lakók mindig itt lőtték fel a petárdákat.
Ide perszen nem jutott fel, mert meglátta a kedvenc helyemet, az ablakpárkányt, bal oldalon.
Így odafutott, majd sorban benyitogatott a szobákba. Mind hálószoba méretű, de összesen ilyenből tíz van, három jobb, hét bal oldalon, meg persze az enyém, de az a tetőtéren van.
Végezetül kinézett az ablakon, ahonnan az egész kertet lehet látni, sőt, még az erdőt is.
Egész délután követtem Naomi-t, aki körbejárta a teljes házat, persze kivéve az én szobámat, de azt szerintem észre se vette.
Kora este mind hazaindultak, hiszen az összes gyereknek van még holnap suli.
Én is mentem velük, de csak miután rábíztam Uhu-ra a házat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése